A Kar elérhetősége

A Kar vezetői

A Kar története

1868-ban a magyar országgyűlés báró Eötvös József kultuszminiszter előterjesztésére népoktatási törvényt alkotott, melyben többek között elrendelte állami tanítóképzők felállítását. Így kezdte meg működését 1869-ben főiskolánk jogelődje, a Budai Állami Tanító-képezde, 3 éves képzési idővel, középfokú intézményként. Az iskolaalapítók nagy hangsúlyt helyeztek az európai népoktatás megismerésére, ezért több jeles és tudós tanárt küldtek egyéves tanulmányútra Svájcba és Németországba. Ilyen tanulmányút után kapott igazgatói kinevezést a Budai Képző történetének kiemelkedő alakja, Gyertyánffy István, aki a kultuszminiszter szándéka szerint a magyar fővárosban (Buda és Pest 1872-ben egyesült) központi minta-tanítóképzőt épített ki.

A budai állami tanítóképző hamarosan a pedagógusképző műhelyek élvonalába került, a legmagasabb körök figyelmét is felhívta magára. I. Ferenc József magyar király is látogatást tett az intézményben 1886 májusában. Az intézet oktatói elismert alakjai voltak a magyar pedagógiai közéletnek, és a XX. század első felében komoly befolyással bírtak a magyar oktatáspolitika alakulására. Már ekkor megszületett a felsőfokú (akadémiai) tanítóképzés terve, de ennek megvalósítására csak 1959-ben került sor. Az intézmény 1975-ben nyerte el a főiskolai rangot. 1968-tól kétéves, majd hároméves képzési idővel elindult az óvodapedagógus képzés. 1995-től a tanítóképzés négyéves képzési idővel és megnövekedett tanítói kompetenciával (a választott műveltségterületen 1-6. osztály tanítása) folytatódott. 1998 őszén új szak indult, a nappali művelődésszervező szak. A fejlesztések (új szakok, felsőfokú szakképzések, szakirányú továbbképzések) napjainkban is folynak.

A Főiskola jelenlegi központi épületében, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában 1911 óta folyik a képzés. Az eredeti kupolás, homlokzati díszítésű épület és a hozzátartozó hatalmas kert a II. világháborúban jelentősen megrongálódott, helyreállítása azonban nem az eredeti tervek szerint történt. E régi központi épülethez 1982-ben építették hozzá a gyakorlóiskolát, majd 1990-re új épületszárnnyal bővült. Az óvodapedagógusképzés központja 2007-ig Pesten, a Bezerédi utcában volt, ekkor e funkció is a Kiss János altábornagy utcai campusra települt. Ebben az időszakban költözött az ELTE Gyakorló Óvodája a szomszéd épületbe, valamint a korábbi gyakorlóiskola néhány háztömbnyire – bővített feladatkörrel – mint az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola működött tovább. Ezzel – szinte egyedülálló módon – a közoktatás teljes, a pedagógusképzés pedig majdnem teljes területét lefedő ELTE intézményhálózat alakult ki egyetlen budai utcában.

2000. január 1-jétől az egykori Budapesti Tanítóképző Főiskola az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kara lett. A Szenátus döntése alapján a Kar nevéből 2009. július 1. napjától a „főiskolai” jelző elhagyásra került.